2009 végén sikerült megállapodni a Sellye, Mátyás Király u. 89. szám alatti telek és a hozzá tartozó „torzó” építmény megvásárlásáról. Az előző tulajdonosnak, egy siklósi bútorasztalos mesternek, gazdasági okok miatt kellett megválnia az évek óta „torzóként” álló belvárosi ingatlantól.
Ahhoz, hogy egy komplett ingatlannal rendelkezzünk, a Sellyei Önkormányzattól megvásároltuk a két környező üres telket is. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a vásárlási szándékunk bejelentése után nőtt meg jelentősen, a helyi rendeletben szabályozott m2 ár.)
A tervek elkészülte, az építkezéshez szükséges forrás „összepakolása” és az engedélyek kézhezvétele után, 2010 tavaszán tudtunk neki állni az építkezésnek, melynek koordinálása Murányi Márk feladata volt.
Meglátásom szerint sikerült a beruházást költséghatékonyan megoldani. Az alapanyag beszerzést nagyrészt magunknál tartottuk. Lehetőség szerint helyi vállalkozókat alkalmaztunk, vagy szerettünk volna alkalmazni.
A vállalkozásokkal – egy kivételével – sikeresen és pontosan sikerült elszámolni. Az említett egy vállalkozásnál az elszámolásra, várhatóan az illetékes Bíróság fogja kimondani az áment. Mind az Építtető és mind a Vállalkozó felelős azért, hogy ez az elszámolás nem zajlott le.
Azok a vállalkozók, akik ténylegesen szakmabeliek, azok korrekt munkát végeztek, minőségi színvonalon és megfelelő áron.
Sajnos itt is megjelent egy-két negatív elem. Az a cég, aki az alap-, és segédanyag beszerzést bonyolította, a mai napig nem számolt el felénk a megállapodás szerint.
Ajánlottak nekünk olyan „profi és nagy múltú” festőcéget, kik cégüket pár nappal azelőtt alapították, hogy megkötöttük velük a szerződést: a céget, az építést koordináló Murányi Márk javasolta. Később derült ki, hogy még festőecsetet se láttak azelőtt. A munkát továbbadták egy alvállalkozónak 300-400 ezer forinttal olcsóbban, mint amennyiért mi szerződést kötöttünk velük. Utólag derült ki, hogy erről is tudott a koordinátor.
Későbbiekben ez a cég, további 700 ezer forinttal rövidítette meg a Társaságunkat. Tette ezt akképp, hogy a szerződéstől eltérően, ekkora összeggel nagyobb számlát állított ki, mindenféle szerződésmódosítás nélkül. A számla bekerült a koordinátor táskájába, aki csak jelentős késéssel jutatta el az ügyvezetőnek. Amikor ez a számla visszaküldésre került, akkor már az építtető, visszaküldési késedelemben volt a jogszabály szerint. A Bíróság csak azt vizsgálta, hogy vissza lett-e küldve időben vagy sem. Azt, hogy mi a történet többi része, azt már nem vizsgálta.
Az elkészült impozáns ingatlant, 2010. szeptember 20.-án, Varga Mihály Miniszterelnökségi Államtitkár adta át. Azt az ingatlant, mely az akkori reményeink szerint, hosszútávon szolgálná a foglalkoztatást és a képzést a térségben.
Az utómunkálatok az átadás után is zajlottak, egészen az év végéig. Ennek az oka arra vezethető vissza, hogy a magyar építőiparban egy-egy vállalkozás több munkát vállal el egyszerre, emiatt gyakran előfordul az, hogy az indokolt 15-20 ember helyett csak 3-4 van jelen az építkezésen.
Az ingatlan az oktatási és foglalkoztatási funkcióit az elvártak szerint eddig betöltötte.
Végezetül meg kell jegyeznem:
A feljelentések egy bizonyos része, az ingatlan központi fekvésének köszönhető. Ezt részben a kibocsájtott, de határérték alatti zajokkal, részben pedig az irigységgel magyarázható.
Mellékletek:
Építési engedélyezési terv
Jogerős jegyzői határozat
Építési látványtervek